Marion Peck és Mark Ryden egyértelműen a kedvenc művészházaspárom. Szürreális pop-art festményeik, mintha egy szomorkás mesevilág babaházában készültek volna. Jellegzetes stílusjegyeik annyira hasonlóak, hogy le sem tagadhatnák: férj és feleség. Ráadásul közös otthonuk is egyedi művészi érzéküket tükrözi vissza.

Megmutatom a művészházaspár legeredetibb képeit, különlegesen berendezett otthonukat, és szó esik az Akik már nem leszünk sosem c. könyvben szereplő festményről is.

Marion Pecket is az internet őskorában ismertem meg 2005 körül. A kedvencem a címképen szereplő "Leviatán" Íme Marion Peck keserédes mesevilága:

Mark Ryden szomorú játékbabái:

Marion Peck és Mark Ryden hosszú kapcsolat után 2009-ben házasodott össze. Sok rajongójuk azonban nem is sejti, hogy Eagle Rock-i otthonuk is egy igazi műalkotás volt. A pár 2016-ban költözött el, ám szerencsére mielőtt összepakoltak, Curbed LA fotós lencsevégre kaphatta a szürreálisan berendezett házat. Megdöbbentő, hogy a házaspár mennyi különleges csecsebecsét halmozott fel, amely szemmel láthatóan képeiket is inspirálták.

...

Nemrég olvastam el Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem regényét. Annyira sok szinten hatott rám ez a könyv, hogy csak hetekkel a kiolvasasa után tudtam írni róla… Az első dolog ami megfogott, a tüdőgondozó zárt világa, a vastüdőben élő „gyerektestű, felnőttfejű” betegek sorsa. Különleges és megrázó, azzal szembesülni, hogy sokan így élték le az egész életüket. Aztán a szexjelenet az esküvőn. Annyira húsbavágó és annyira ismerős… tökéletes leírása az olyan zavarbaejtő aktusoknak, amikor menet közben fogy el a lendület, és válik elkeseredett teljesítménykényszerré. És ott volt az a feusztráló szál is, hogy újságíró, mint én, és azt a karriert éli, amiről én csak álmodom, és ő mégcsak nem is elégedett ezzel. A könyvvel azonos című festményt pedig imádtam. A kedvenc szimbólumom volt az egész regényben. Marion Peck stílusában képzeltem el (hasonlóan a lenti festményhez), és imádtam azt is, hogy a végén esett le, hogy az ápoló elvitte magával. :)

"Az óra mellett a falon egy festmény függött, és ahogy átsiklott rajta a férfi tekintete, mint mindig, most is elfogta az otthonos szomorúság. Egy erdei tisztáson felállított hosszú asztalt ült körbe rajta egy különös társaság, csupa gyerektestű, felnőttfejű alak, tarka nyári ruhában. Ügyetlen vízfestmény volt."
...
"Valamiféle ünnepi étkezést ábrázolt a festmény; magas, burjánzó lombú fákkal körbevett tisztáson egy hosszú asztal körül ültek tarka, nyári ruhában az apró emberalakok. Az asztal roskadásig volt rakva a legkülönfélébb ételekkel. Az ápoló egy-egy egészben sült malacot és csirkét tudott beazonosítani, meg néhány kosarat szőlővel, almával és szilvával tele. A tányérok között nyurga poharak sorakoztak, az asztal lába mellé pedig egy hasas demizson volt támasztva."
...
"apró testű, nagyfejű gyerekalakok ültek körül egy hosszú kerti asztalt. Különös kép volt, annak ellenére, hogy élénk színekkel festették meg, volt benne valami komorság."

/Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem/