Ezt a képpárt kb. 10 éve találtam, amikor belefutottam Patrik Svedberg képsorozatába. Rögtön tudtam, hogy ennek a sétáló entnek a bicikliző verzióját én már láttam Esaonál. Akkoriban én is sokat bringáztam.

Valóságon túli hőlégballonok, gótikusra tépett kastélyok, rohadó vitorlások, szétfolyó mesehősök. Ezek a szókapcsolatok jutottak eszembe először, amikor megpróbáltam bekategorizálni Esao Andrews festményeit. De nem lehet. Képei viszont magukért beszélnek.

Sőtét, vészterhes mekelülések. Az egyik vicces, a másik halálosan komoly. Andrew Esao festményeiért tizenéves korom óta rajongok, nagyjából mióta elkezdte felrakni az alkotásait az internetre, és azóta is követem a munkásságát. Nem csoda hát, hogy azonnal beugrik egy-egy alkotása, ha valami nagyon…