Ezt a képpárt kb. 10 éve találtam, amikor belefutottam Patrik Svedberg képsorozatába. Rögtön tudtam, hogy ennek a sétáló entnek a bicikliző verzióját én már láttam Esaonál. Akkoriban én is sokat bringáztam.

Karácsonyra egy karácsonyi témájú tótágas képpár egy óriási és egy kissé csoffadt karácsonyfáról.

Sőtét, vészterhes mekelülések. Az egyik vicces, a másik halálosan komoly. Andrew Esao festményeiért tizenéves korom óta rajongok, nagyjából mióta elkezdte felrakni az alkotásait az internetre, és azóta is követem a munkásságát. Nem csoda hát, hogy azonnal beugrik egy-egy alkotása, ha valami nagyon…

Amikor megpillantottam Barabás Miklós akvarelljét a Galériában, rögtön tudtam, hogy ezt a sétapálcás alakot én már láttam a távolba révedni. Tótágas képpár nekem ez is. 

Ez a két festmény nekem annyira képpár! Két kontyos nő fekszik a fűben és a messzeségbe néznek. A póz és a kép elrendezése nagyon hasonló. Pedig tulajdonképpen egymás tótágas ellentétjei.

A Szépmű A test diadala kiállítása nehezen emészthető, ha az ember nem Michelangelo szakértő. A tárlatról nagyon hiányzik a kontextus. A kiállításon nincsenek olyan ábrák, amik segítenek beazonosítani a vázlatokat. Erre azonban hiánypótló aloldallal rukkolt elő a Szepmű. Az alábbi oldalon…