Amikor megpillantottam Barabás Miklós akvarelljét a Galériában, rögtön tudtam, hogy ezt a sétapálcás alakot én már láttam a távolba révedni. Tótágas képpár nekem ez is. 

Ugyanaz a fekete alak áll háttal, jobb kezében sétapálcát tartva, behajlított könyökkel, szinte azonos testtartással Caspar David Friedrich festményén. A Vándor a ködtenger felett a szirt tetejéről a zord panorámát nézi. 

Barabásnál viszont a hatalmas Zugligeti szikla árnyékából egy egészen apró uraság szemléli a szemközti magaslatatot. Itt derüs kirándulóidő van, nem úgy, mint Friedrichnél, akinek képén át a csontomig hatol a jeges szél.