Ez a két festmény olyan, mintha a kerítés két oldalán játszódna. Philip Hermogenes Calderon: Megszegett eskük című festményén egy nő áll, és ha jobban megnézed a képet, csak akkor vesszed észre, mi okozza fájdalmat, ehhez viszont a kerítés mögé kell nézned:

jegyese incselkedve nyújt rózsát egy másik fiatal nőnek. Hollósy Simon: Tengeri hántás festménye mintha csak ezt az enyelgést bontaná ki. A legény lefogja a huncutul mosolygó, incselkedő lány csuklóját. Szinte hallom azokat az ígéreteket, amiket a lány fülébe duruzsol a csókokért cserébe.

...azokat az ígéreteket, amikkel Calderon összetört szívű nőalakját is elcsábította. Képpár lehetne így is: mindkét festmény őt ábrázolja. A kerítéses a fekete hajú lány keserű jelene, a buja tengeri hántás pedig a múltja, amikor elhangzottak azok a bizonyos megszegett eskük.

Vannak azok a képek, amikre ha ránézel, hirtelen belédvág egy érzés. Nekem mindkettő ilyen. Ha voltál már szerelmes te is érzed azt a mindennél hatalmasabb izgalmat, és azt is, hogy annyira fáj, hogy nem kapsz levegőt.